Isten bizony, ebben a városban a kutyáknak és macskáknak egy apró kockás papír van a zsebében, amin az áll: Ha eltévedsz-elveszel, menyj az X utca közelébe és üvölts torkod szakadtából, amíg egy ilyen és ilyen nő meg nem jelenik. (Ez a nő lennék mellesleg én). Így került hozzánk Szofi is, egy nyári szombat reggel. Már péntek este ott kiabált a közeli panell tövében. Akkor csak vacsorát kapott abban a reményben, hogy a Mama cic a környékben keres valami rendes harapnivaló egér után. Bár már akkor gyanús volt a dolog, bevallom. Aztán szombat reggel, némi sült tojással felszerelve környékeztem meg az apró, ijedt, fehér zoknis kislány cicát. Ahogy morogva falatozott - hiába bizonygattam, hogy én ez alkalommal köszönöm, nem kérek a reggeliből és csak nyugodtan, lassan lakmározzon - pislogtunk egymásra tanácstalanul. Mama cic nincs, sem közelben, sem távolban. Akkor most mi legyen? És már akkor, ott tudtam, hogy együtt megyünk haza.
Így is lett. Apró csendes, csak amolyan magamban fogalmazgatás után rá is kérdeztem, hogy lenne-e kedve ellakni szerény kis portánkon, két hasonszőrű mició mellett. Azonnal igent mondott. Amíg hazafelé baktattunk, megkérdeztem, mi a neve. Szofi. Hát igen. Gyönyörű név, teljes jogkörrel - valóban egy rendkívül okos, találékony cica, aminek már első nap tanúbizonyságát tette. A másik két, szintén hasonló korú - asszem, egy héttel idősebb cicáimmal (mert Szofi sajnos nem tudja pontosan, mikor is van a szülinapja) hetek óta a cicaillemhely használatát gyakoroltuk, leginkább kisebb, mint nagyobb sikerrel, mondjuk úgy. Nos Szofi azonnal felfedezte a dobozt, még a vizet is meghúzta volna maga után, ha azon a bizonyos dobozon olyan lenne. Innentől fogva teljesen levett a lábamról - és persze ez az állapot még mindig tart, meg mert újfent elkápráztat valami új tudománnyal.
Ilyen megszeppenten ismerkedett új otthonával az első napokban. De még aznap utánam merészkedett a kertbe, és a papucsomra ülve segített ribizlit szüretelni.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Mása, Szofi immár új rokona, most már az idősebb testvér szerepében, sokat segített az ügyben.
Mása különben is egy tündéri, hipertoleráns teremtmény. Azonnal és érdeklődve befogadta. Egy ideig még azonban látványosan gondban volt a lojalitás kérdésével, mert testvére, Bigu, a harcias kisfiú nem rajongott annyira az új jövevényért. Amíg el nem magyaráztam neki, hogy ez a helyes új kislány lesz a felesége :)
Nos, így lett három fekete-fehér, doromboló, rosszcsont cicám.
Így is lett. Apró csendes, csak amolyan magamban fogalmazgatás után rá is kérdeztem, hogy lenne-e kedve ellakni szerény kis portánkon, két hasonszőrű mició mellett. Azonnal igent mondott. Amíg hazafelé baktattunk, megkérdeztem, mi a neve. Szofi. Hát igen. Gyönyörű név, teljes jogkörrel - valóban egy rendkívül okos, találékony cica, aminek már első nap tanúbizonyságát tette. A másik két, szintén hasonló korú - asszem, egy héttel idősebb cicáimmal (mert Szofi sajnos nem tudja pontosan, mikor is van a szülinapja) hetek óta a cicaillemhely használatát gyakoroltuk, leginkább kisebb, mint nagyobb sikerrel, mondjuk úgy. Nos Szofi azonnal felfedezte a dobozt, még a vizet is meghúzta volna maga után, ha azon a bizonyos dobozon olyan lenne. Innentől fogva teljesen levett a lábamról - és persze ez az állapot még mindig tart, meg mert újfent elkápráztat valami új tudománnyal.
Ilyen megszeppenten ismerkedett új otthonával az első napokban. De még aznap utánam merészkedett a kertbe, és a papucsomra ülve segített ribizlit szüretelni.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Mása, Szofi immár új rokona, most már az idősebb testvér szerepében, sokat segített az ügyben.
Mása különben is egy tündéri, hipertoleráns teremtmény. Azonnal és érdeklődve befogadta. Egy ideig még azonban látványosan gondban volt a lojalitás kérdésével, mert testvére, Bigu, a harcias kisfiú nem rajongott annyira az új jövevényért. Amíg el nem magyaráztam neki, hogy ez a helyes új kislány lesz a felesége :)
Nos, így lett három fekete-fehér, doromboló, rosszcsont cicám.
